Gyerekkorom legszebb emlékei nagyapámhoz kapcsolódnak.
Tőle kaptam először kutyát, egy Foxi nevű foxterriert.
Ő tanított meg szőlőt metszeni, ásni, kapálni, kaszálni, nejlonnal törni a szeletelt hagymát a szalonnához és kenyérhez. Napszámos étel. Húsz forint volt egy napszám. Ha kért valamit, mindig adott valamit érte.
Majdnem minden hétvégén náluk voltam. A nyarak nagy részét ott töltöttem.
Sajnáltam, amikor a második világháborús emlékeiről beszélt. Fogságba esett, megszökött, csalánlevesen élt, úgy jött haza Oroszországból. Majd újra besorozták, de hazaszökött a frontról, amikor megüzenték neki, hogy lánya született. Bujdosnia kellett itthon, két másik társával a pajtában élt egy ideig. Nem kért többet a háborúból.
Aztán később az összes háborús képét, kitüntetéseket, és a kardját is a kútba kellett dobnia. Kulák lett.
Egyik este elvitték, pár nap múlva hozták haza összeverve. Több napig étlen tartották. Barátai közül sokan rosszabbul jártak. Őket nem hozták haza soha többet.
A WIKIPÉDIA ÍGY ÍR ERRŐL AZ IDŐSZAKRÓL:
“Magyarországon 25 hold feletti földdel a paraszt kuláknak számított, de ha egy szegényparaszt a párt útjában volt, könnyen megkaphatta a kulák minősítést. A Rákosi-rendszer perekkel, rendőri, ÁVH-s zaklatással, internálással, megfélemlítéssel mindent elkövetett a «kulákság» felszámolására.
A gazdákat kötelező terménybeszolgáltatásokkal és szándékosan betarthatatlan rendeletekkel állandóan nyomorgatták (pl. anyagi vagy börtönbüntetést kaphattak, ha a padláson nem volt víz, ha a rendszeresen kiküldött ávósok hernyót találtak az egyik fán, vagy ha a kút állapotát „nem megfelelőnek” találták stb.). A börtönben a legsúlyosabb kínzásoknak vetették alá őket.”
Anyukám sírással küszködve olvasta fel nekem azt a levelet, amiben nagyapám 30 hold földet adományozott a Termelőszövetkezetnek. Elhajtották a teheneiket, a lovaikat. Anyukám nyolc évesen nézte végig mindezt.
1956-ban Hedrehelyen, Dezső József korábbi meghurcolt, megkínzott és kifosztott kulák az események középpontjába került, mert akit ösztönösen tisztelnek, azt követni fogják. Született vezető volt. A józan ész szólt belőle.
Amit az ÁVH-sok és a párt nem tudott elvenni tőle, az a lelkiereje volt, és a megbecsültsége.
Nyugalmával elérte, hogy Hedrehelyen senki nem ragadott puskát. Nem voltak harcok, és senkit nem öltek meg. Pedig ha valakinek volt oka a bosszúra, akkor neki lett volna. De a fegyverláda kulcsát magánál tartotta, és nem adta oda senkinek, pedig voltak jópáran, akik bosszút akartak.
Amikor nagyanyám meghalt, a temetésen láttam először megtörni nagyapámat. Ez volt az első temetés, amire elvittek. Sokan voltak.
A koporsó mellé egy széket tettek, mert nagyapám nem bírt állni szomorúságában. Siratta a feleségét, jajgatott, és csapkodta a koporsót, mert Isten olyan embert vett el tőle, akit szeretett.
Hiába pörlekedett vele mindig, hiába kutatta fel és rakta el a dugi pálinkás üvegeket, mégis a felesége volt, akinek két lányát köszönhette, aki kitartott mellette a meghurcolások alatt is.
Első kézből látták, hogy az elnyomás mire képes. Amikor a személyiségi jogokat páros lábbal tiporták. De kitartottak és túléltek mindent az alattomos és gátlástalan hatalom ellenére. Amikor ezekről az emlékeikről beszéltek, akkor úgy gondoltam, hogy az a múlt. De sajnos úgy tűnik, most újra jogában áll akárkinek, hogy visszaidézze a huszadik századi történelmünk legszörnyűbb sötét foltjait, amire egyetlen magyar sem büszke.
Sajnos a múlt megismétli önmagát. Azokat, akik a hatalom útjában állnak, most is megpróbálják félreállítani. A napokban kirobbant botrány a Szcientológia Egyház kapcsán, nem csak a Szcientológia vallasról szól vagy csupán a szcientológusok ellen történik. Minden magyar szabadsága és személyi jogai ellen történik. Ez már nem jogállam, hanem a Rákosi-korszakot idéző terror.
L. Ron Hubbard mindig is kiállt a teljes szabadságért, minden személyes veszély ellenére. Mostanra 147 országban 11.000 szervezetünk van, évente 4,4 millióan lesznek Szcientológusok. A világban folyamatosan ismernek el minket, mint bona fide Egyház.
L. Ron Hubbard ezt írta:
“Ma a történelem egy vízválasztójánál állunk, és a mai akcióink határozzák meg, hogy a világ innentől kezdve fejlődni fog, vagy folytatja-e a lecsúszást valamiféle új sötét középkor irányába.”
2012 március 26-án az Országgyűlés a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává nyilvánította június 29-ét.
Nekünk is 60 évet kell majd várni, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk?
Forrás: SzcientológiaNeked
